Laura Gyeney
Joghoz kötött politikai vita, avagy a fordított luxemburgi kompromisszum kezdetei? Az Európai Unió Bírósága a Bizottság kontra Málta ügyben hozott ítéletében az uniós polgárságot az EUSZ 2. cikkben rögzített uniós értékekhez és a tagállamok közötti kölcsönös bizalomhoz kötve, mintegy a "közösségi ethosz" hordozójaként határozza meg. Ez koncepcionális elmozdulást jelent, amelynek nyomán a tagállami állampolgárságtól való megfosztás mellett immáron annak megadását is az uniós jognak rendeli alá: a tagállami hatáskör gyakorlása nem történhet olyan módon, amely nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az uniós polgárság "természetével". Következésképp a Bíróság szerint az ügy tárgyát képező máltai aranyútlevél-program - amennyiben a tagállami állampolgárságot és ezáltal az uniós polgárságot puszta visszterhes ügyleti tárggyá redukálja - nyilvánvalóan sérti az uniós polgárság lényegét. Ez a fordulat az uniós polgárság fogalmának értelmezésében ugyan politikailag érthető és az integrációs célokkal összeegyeztethető, de jogi megalapozottsága vitatható, különösen a hatáskör-megosztás és a korábbi ítélkezési gyakorlat összefüggéseiben. Az ítélet indokolása azt a benyomást kelti, mintha egyfajta fordított luxemburgi kompromisszum jelenne meg az uniós jogban: az uniós jog "betűje" helyett a "Szerződések szellemébe", illetve az "uniós értékekbe" csomagolt politikai érdekek válnak meghatározóvá.