László Vértesy
A fenntarthatóság jogi fogalma empirikus és jogtudományi vizsgálatának alapja, hogy az a jogrendszerben többszintű és szerteágazó normatív konstrukcióként jelenik meg. A kutatás módszertani sajátossága, hogy a hagyományos jogtudományi értelmezést szövegbányászati és témamodellezési eljárásokkal egészíti ki. A kifejezésgyakorisági elemzés, a Matplotib diagram, a vizuális adatreprezentáció (szófelhő), valamint az olyan klaszteranalízisek, mint a látens Dirichlet-allokáció (LDA), a nemnegatív mátrixfaktorizáció (NMF) és a dendrogram alkalmazása lehetővé teszi a fenntarthatóság jogi kontextusainak és funkcionális szerepeinek feltárását. Az eredmények azt mutatják, hogy a fenntarthatóság a magyar jogrendszerben eltérő jogterületeken eltérő normatív funkciókat tölt be: alkotmányos értékként, gazdasági-pénzügyi feltételrendszerként, anyagi jogi kötelezettségként és kormányzási keretként egyaránt megjelenik. E pluralitás egyszerre utal a fogalom integráló erejére és normatív kiüresedésének kockázatára. A szövegbányászati módszerek nem helyettesítik a jogdogmatikai elemzést, inkább annak empirikus megalapozását szolgálják, hozzájárulva a fenntarthatóság jogi fogalmának pontosabb és rendszerszintű értelmezéséhez: azaz a jog képes-e hosszú távú normatív korlátot állítani a rövid távú racionalitással szemben.