“Egy jelszó mind fölött”, avagy ki vagyok én? Van-e, véd-e igazán a nem jelszavas autentikáció?

A vezető techcégek kommunikációjában ma megszokott kijelentés, hogy a jelszó elavult módszer. Egyetértenek abban, hogy birtokalapú és/vagy biometrikus megoldásokkal kell alkalmazni. A „jelszómentesség” sokszor csak illúzió, a termékeladást segítő marketing- üzenet. Felvetjük, hogy a jelszavak teljes mellőzése hamis dogma, hiszen a biokulcsok és hardvertokenek gyakran megjegyezhető kódokra (PIN, recovery code) támaszkodnak. A CIA-háromszög, a Parkeri hatszög és a Kerckhoffs-elvek használatával mutatjuk be a részletek ismertetése nélkül, hogy a biometria és a birtokalapú megoldások számos biztonsági elvet sértenek/sérthetnek. Azt is bemutatjuk, hogy a jelszó nyújtotta entrópia modern aszimmetrikus protokollokkal (pl.: OPAQUE) ötvözve magasabb szintű kriptográfiai biztonságot nyújtanak az alapvető elvek betartása mellett. Érintjük a szabad, nyílt forráskódú szoftverek szerepét a technológiai szuverenitás és az auditálhatóság megőrzésében. A valódi kérdés tehát nem az, hogy alkalmazzuk-e a jelszavakat, hanem az, hogy mennyire közvetlen módon alkalmazzuk őket. Kitérünk arra a tapasztalatunkra, hogy az azonosítás és jogosultságvizsgálat a való világból kerül át a digitális térbe, és egyre inkább a digitális térbeli azonosítás határozza meg kilétünket. Így a nemzetállamok jogi és magánszemély-azonosítási monopóliuma a nagy techcégek és partnereik kezébe csúszik át.